Zsoltárok könyve » 33. fejezet
1
Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
2
Dicsérjétek az Urat citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
3
Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
4
Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.


 Mindenkor dicsérd Istent áldjad az Ő Szent nevét!  tiszta szívedből teljes lénydből! 
 olvastam az Ézsaiás: 6  fejezetében hogyan dicsérik a Mindenhatót a mennybe:

zsaiás próféta könyve » 6. fejezet
1
Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
4
És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
5
Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
6
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról;
7
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.
8
És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!