TESTVÉREK!

» Zsoltárok könyve » 133. fejezet 
1 
Grádicsok éneke Dávidtól. Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! 
2 
Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére; 
3 
Mint a Hermon harmatja, amely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! 
Prédikátor könyve:4:9-12:Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok van az ő munkájokból. 
10 
Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje. 
11 
Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegesznek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el. 

Hóseás könyve:2:18-19: És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat 

János Evangéliuma:3:29 Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. 
tehát Jézus a mi vőlegényünk mi az egyház a mennyasszony. 


Zsoltárok könyve:19:6 Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. 
Ézsaiás könyve:61:10 Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, aki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, aki felrakja ékességeit. 
Ézsaiás könyve:62:5 Mert mint elveszi a legény a szűzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni.Jeremiás könyve:33:11 Örömnek szava és vígasság szava, vőlegény szava és menyasszony szava, és azoknak szava, kik ezt mondják: Dícsérjétek a Seregek Urát, mert jó az Úr, mert örökkévaló az ő kegyelme; akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába, mert visszahozom e föld népét a fogságból, mint annakelőtte, azt mondja az Úr.Máté Evangéliuma:9:15 És monda nékik Jézus: Vajjon szomorkodhatik-é a násznép amíg velök van a vőlegény? de eljőnek a napok, amikor elvétetik tőlök a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak. 
Máté Evangéliuma:25:1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. 
Máté Evangéliuma:25:5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. 
Máté Evangéliuma:25:6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! 
Máté Evangéliuma:25:10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. 
Márk Evangéliuma:2:19 Jézus pedig monda nékik: Avagy bőjtölhet-é a vőlegény násznépe, amíg velök van a vőlegény? Ameddig a vőlegény velök van, nem bőjtölhetnek. 
Márk Evangéliuma:2:20 De jőnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor bőjtölni fognak azokon a napokon. 
tehát mi mint krisztus egyháza törekedjünk egységre:Efézusi levél:4:3-6 Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; 
5 
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; 
6 
Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.Efézusi levél:4:13 Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: 
Efézus: 2:19-22: 
9 
Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, 
20 
Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, 
21 
Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; 
22 
Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által. 
2 korintus: 13: 13: 
Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.. Péter levél:5:10-11: 
A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, 
11 
Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 
1Péter:1:15-25: 

Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben 
16 
Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. 
17 
És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: 
18 
Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; 
19 
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: 
20 
Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek, 
21 
Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben. 
22 
Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek; 
23 
Mint akik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, amely él és megmarad örökké. 
24 
Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: 
25 
De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett. 

1Tessalonika: 2:12-14 
És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket. 
13 
Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (aminthogy valósággal az is), amely munkálkodik is ti bennetek, akik hisztek. 
14 
Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól, 
2 Tess: 3:11-13: 

Maga pedig az Isten és a mi Atyánk, és a mi Urunk a Jézus Krisztus egyengesse meg a mi útunkat ti hozzátok! 
12 
Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok; 
13 
Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben 
1Tess: 5:23-24 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. 
24 
Hű az, aki elhivott titeket és ő meg is cselekszi az 

Zsid:13:20-21:A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat Jézust, 
21 
Tegyen készségesekké titeket minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálván ti bennetek, ami kedves ő előtte a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.

Kívánok neked elegendőt 

Nemrég a reptéren felfigyeltem egy anya és lánya búcsúzásának utolsó perceire, amint a hangosbemondóban beszállásra szólítottak fel. 

A biztonsági kapu mellett állva megölelték egymást, és az anya így szólt: 

„Szeretlek és kívánok neked mindenből elegendőt.” 

„Anya, a mi életünk több volt, mint elég”- válaszolt a lány. A te szereteted minden, amire valaha szükségem volt. Én is ugyanezt kívánom neked.” Megcsókolták egymást és a lány elment. 

Az anya odajött az ablakhoz, ahol ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy sírás szorongatja a torkát. 

Próbáltam nem megzavarni őt, de ő megszólított: „Búcsúzott már valaha is valakitől úgy, hogy tudta, örökre szól?” „Igen.”- válaszoltam. „Elnézést, hogy megkérdezem, de miért örökre szóló búcsú ez?” 

„Idős vagyok már és ő olyan messze él. Nehézségek várnak rám és reálisan nézve a következő hazaútja már a temetésemre fog vezetni.”- mondta. 

Amikor elköszönt, hallottam, hogy ezt mondta neki: „Kívánok neked elegendőt.” Megkérdezhetem, hogy értette ezt? 

Elmosolyodott. „Ez egy jókívánság, amit generációk adtak át egymásnak. Szüleim ezt mondták mindenkinek.” Egy pillanatra elhallgatott, mintha még jobban próbálna emlékezni, és egyre inkább mosolygott. 

Amikor azt mondtuk „kívánok neked elegendőt”, csupa jó dologgal teli életet kívántunk a másik személynek. 
Aztán felém fordulva felsorolta nekem ezeket: 

„Kívánok neked annyi napfényt, hogy ragyogónak lásd az életet. 

Annyi esőt, hogy megbecsüld a napsütést. 

Annyi boldogságot, hogy lelked viruljon. 

Annyi fájdalmat, hogy az élet apró örömei is nagyobbnak tűnjenek. 

Annyi nyereséget, hogy megelégedj a vágyaiddal. 

Annyi veszteséget, hogy értékelni tudd, amid van. 

Annyi üdvözlést, melyek átsegítenek a végső búcsún.” 

Aztán sírni kezdett, és elsétált. 

Azt mondják, egy percig tart, hogy észrevegyél valakit, aki különleges, egy óra, hogy komolyan vedd, egy nap, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd. 




ezt a történetet olvasva egy ige jutott eszembe: 
Ézsaiás könyve:38:17 Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet! 


és az is eszembe jutott hogy van remény, ha valaki el is megy ( meghal) van remény hogy találkozunk vele odaát! 
Apostolok Cselekedetei:2:26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik. 

Thessalonika levél:4:13-18: 
Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök.14 
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. 
15 
Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. 
16 
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; 
17 
Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. 
18 
Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel

Adj hálát Istennek minden nap!
A hálaadásról  sokat olvasunk az Igében:

Zsoltárok könyve:69:31   Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.


   

Kolosse levél:4:2   Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással;

 fontos hogy legyen hálás  a szívünk! mert minden amit kaptunk Istentől , ingyen kegyelemből kaptuk , semmit sem érdemből, 
 nekem nagyon hálás a szívem , mert bár sok harc és sok nyomorúság van az életünkben , tudom hogy van Valaki a Világ Mindenség Teremtője aki mellettem  van megsegít , megoltalmaz , megerősít, 

Zsoltárok könyve:91:15   Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.


 ezért én is Hálaadással tárom a kívánságaimat Isten elé:


Filippi levél:4:6-7:   Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt
7.És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.

 de fontosnak tartom azért hogy az ember társainkért is  imádkozunk , legyünk hálásak értök , hordozuk őket imában Isten előtt:


I. Timóteus levél:2:1   Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,

 Zsoltárok könyve » 33. fejezet
1
Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.
2
Dicsérjétek az Urat citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.
3
Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.
4
Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hűséges.


 Mindenkor dicsérd Istent áldjad az Ő Szent nevét!  tiszta szívedből teljes lénydből! 
 olvastam az Ézsaiás: 6  fejezetében hogyan dicsérik a Mindenhatót a mennybe:

zsaiás próféta könyve » 6. fejezet
1
Amely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2
Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orcáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett;
3
És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!
4
És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
5
Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
6
És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett volt az oltárról;
7
És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett.
8
És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!

 torokildiko46

• Moderátor
• Testvérünk
• 
• 
• Hozzászólások: 2369
• Ország ahol élek: 
• • 
   
  • 
• • 
   
  • 
   
  • 
   
  • 

Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

« Válasz #45 Dátum: Ma - 09:50:56 »

•  Idézet
•  Módosítás
•  Téma szétválasztása

A kertész

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:
„Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint
a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem..."
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt:
„Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!"
Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:
„Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a
cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?"
Isten gyöngéd hangon így felelt: „A te életedben Én vagyok a kertész!"
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük.

Jézus azt mondja:Máté:6.25:
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?


  

I. Korintus levél:3:6   Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést.
I. Korintus levél:3:7   Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.

Jelentés egy moderátornak    212.96.62.4

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

 Elisabeth

• Testvérünk
• 
• 
• Hozzászólások: 5927
• Ország ahol élek: 
• • 
   
  • 

Re:Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

« Válasz #44 Dátum: Tegnap - 10:36:40 »

• Válasz
•  Idézet
•  Módosítás
•  Téma szétválasztása

Nagyon szép és elgondolkoztató történet, kedves Ildikó!

És a legcsodálatosabb elegendö:

"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.
2Kor 12,9

 

Jelentés egy moderátornak    Naplózva

Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

 torokildiko46

• Moderátor
• Testvérünk
• 
• 
• Hozzászólások: 2369
• Ország ahol élek: 
• • 
   
  • 
• • 
   
  • 
   
  • 
   
  • 

Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

« Válasz #43 Dátum: Tegnap - 09:44:10 »

• Válasz
•  Idézet
•  Módosítás
•  Téma szétválasztása

Kívánok neked elegendőt

Nemrég a reptéren felfigyeltem egy anya és lánya búcsúzásának utolsó perceire, amint a hangosbemondóban beszállásra szólítottak fel.

A biztonsági kapu mellett állva megölelték egymást, és az anya így szólt:

„Szeretlek és kívánok neked mindenből elegendőt.”

„Anya, a mi életünk több volt, mint elég”- válaszolt a lány. A te szereteted minden, amire valaha szükségem volt. Én is ugyanezt kívánom neked.” Megcsókolták egymást és a lány elment.

Az anya odajött az ablakhoz, ahol ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy sírás szorongatja a torkát.

Próbáltam nem megzavarni őt, de ő megszólított: „Búcsúzott már valaha is valakitől úgy, hogy tudta, örökre szól?” „Igen.”- válaszoltam. „Elnézést, hogy megkérdezem, de miért örökre szóló búcsú ez?”

„Idős vagyok már és ő olyan messze él. Nehézségek várnak rám és reálisan nézve a következő hazaútja már a temetésemre fog vezetni.”- mondta.

Amikor elköszönt, hallottam, hogy ezt mondta neki: „Kívánok neked elegendőt.” Megkérdezhetem, hogy értette ezt?

Elmosolyodott. „Ez egy jókívánság, amit generációk adtak át egymásnak. Szüleim ezt mondták mindenkinek.” Egy pillanatra elhallgatott, mintha még jobban próbálna emlékezni, és egyre inkább mosolygott.

Amikor azt mondtuk „kívánok neked elegendőt”, csupa jó dologgal teli életet kívántunk a másik személynek.
Aztán felém fordulva felsorolta nekem ezeket:

„Kívánok neked annyi napfényt, hogy ragyogónak lásd az életet.

Annyi esőt, hogy megbecsüld a napsütést.

Annyi boldogságot, hogy lelked viruljon.

Annyi fájdalmat, hogy az élet apró örömei is nagyobbnak tűnjenek.

Annyi nyereséget, hogy megelégedj a vágyaiddal.

Annyi veszteséget, hogy értékelni tudd, amid van.

Annyi üdvözlést, melyek átsegítenek a végső búcsún.”

Aztán sírni kezdett, és elsétált.

Azt mondják, egy percig tart, hogy észrevegyél valakit, aki különleges, egy óra, hogy komolyan vedd, egy nap, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.


  

ezt a történetet olvasva egy ige jutott eszembe:
 Ézsaiás könyve:38:17   Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!


és az is eszembe jutott hogy van remény, ha valaki el is megy ( meghal) van remény hogy találkozunk vele odaát!
Apostolok Cselekedetei:2:26   Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.

Thessalonika levél:4:13-18:
   Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reménységök.14
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
15
Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.
16
Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;
17
Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.
18
Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel. 

Jelentés egy moderátornak    212.96.62.4

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

 torokildiko46

• Moderátor
• Testvérünk
• 
• 
• Hozzászólások: 2369
• Ország ahol élek: 
• • 
   
  • 
• • 
   
  • 
   
  • 
   
  • 

Re:Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

« Válasz #42 Dátum: Január 21, 2013, 21:46:09 »

• Válasz
•  Idézet
•  Módosítás
•  Téma szétválasztása

Idézetet írta: torokkarol - Január 20, 2013, 20:55:26

  
Három ember........meghal, és felmennek a menybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.

"Ki vagy te?" kérdezi a kapuban álló az első embert.

"Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.

"Na ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?"

"Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!"

"Na és te kivagy?" Kérdezte a második embertől.

"Én híres pásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam a Földön, az Istentiszteleteinket is sok millió ember nézte különféle televíziós csatornákon."

"Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?"

"Persze hogy ismerem, hiszen én híres pásztor vagyok!"

"Na és te ki vagy?" Kérdezte a harmadik embert.

"Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez."

"Na és ismered az Űr Jézust?"

"Igen Uram, ismerlek Téged.




ezt olvasva az alábbi  ige  jutott az eszembe.:
Máté evangéliuma 23,23

23 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

 
ez nagyon jó történet!  erről eszem jut egy Ige:
János Evangéliuma:8:32   És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

János Evangéliuma:10:14   Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim,

Jelentés egy moderátornak    212.96.62.4

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

 Elisabeth

• Testvérünk
• 
• 
• Hozzászólások: 5927
• Ország ahol élek: 
• • 
   
  • 

Re:Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

« Válasz #41 Dátum: Január 21, 2013, 13:28:48 »

• Válasz
•  Idézet
•  Módosítás
•  Téma szétválasztása

Nagyon jó, kedves Karcsi! Érdemes elgondolkozni rajta!!!

  

"Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, 16. én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17. az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
Jn 14,15-17

 

Jelentés egy moderátornak    Naplózva

Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

 torokkarol

• Testvérünk
• 
• 
• Hozzászólások: 131
• Ország ahol élek: 
• • 
   
  • 
   
  • 

Re:Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

« Válasz #40 Dátum: Január 20, 2013, 20:55:26 »

• Válasz
•  Idézet
•  Módosítás
•  Téma szétválasztása

  
Három ember........meghal, és felmennek a menybe. Be is akarnak menni, de a kapuban egy ember megállította őket.

"Ki vagy te?" kérdezi a kapuban álló az első embert.

"Én egy híres evangélista vagyok, sok könyvet írtam, még televíziós szolgálatom is volt, és általam sok millió ember ismerte meg az Úr Jézust.

"Na ez mind szép és jó, de mondd csak, ismered az Úr Jézust?"

"Persze hogy ismerem, hiszen mint már mondtam, én egy híres evangélista vagyok!"

"Na és te kivagy?" Kérdezte a második embertől.

"Én híres pásztor vagyok, egész megagyülekezeteket pásztoroltam a Földön, az Istentiszteleteinket is sok millió ember nézte különféle televíziós csatornákon."

"Na, ez valóban csodálatos! De mondd csak, ismered az Úr Jézust?"

"Persze hogy ismerem, hiszen én híres pásztor vagyok!"

"Na és te ki vagy?" Kérdezte a harmadik embert.

"Amint azt magad is látod, én egy egyszerű öreg ember vagyok. Az életem gyorsan elmúlt, és ez idő alatt nem is tudtam semmi maradandót alkotni. Nem lettem híres prédikátor, sem gazdag, hanem egy kis házikóban éltem hosszú éveken át. Sokat imádkoztam, és azon igyekeztem, hogy hűséges maradhassak az én Istenemhez."

"Na és ismered az Űr Jézust?"

"Igen Uram, ismerlek Téged.




ezt olvasva az alábbi  ige  jutott az eszembe.:
Máté evangéliuma 23,23

23 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.

Jelentés egy moderátornak    Naplózva

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

 torokildiko46

• Moderátor
• Testvérünk
• 
• 
• Hozzászólások: 2369
• Ország ahol élek: 
• • 
   
  • 
• • 
   
  • 
   
  • 
   
  • 

Re:Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

« Válasz #39 Dátum: Január 16, 2013, 21:05:32 »

• Válasz
•  Idézet
•  Módosítás
•  Téma szétválasztása

A kerítés melletti sír

William Barclay írt egy katonai szakaszról, melynek tagjai a második világháború egyik csatájában elveszítették egyik barátjukat, és szerették volna tisztességgel eltemetni.

Találtak egy templomot, mögötte temetővel, amit fehér kerítés vett körül. Megkeresték a papot, és megkérdezték, hogy eltemethetik-e barátjukat a templom temetőjében.

„Katolikus volt?” – kérdezte a pap.
„Nem.” – felelték a katonák.
„Akkor nagyon sajnálom. A temetőt az anyaszentegyház tagjai számára tartjuk fenn. De eltemethetik a barátjukat a kerítésen kívül. Gondoskodom róla, hogy gondozzák a sírját.” – válaszolta a pap.
„Köszönjük, atyám.” – felelték a katonák, és eltemették barátjukat a temető mellett, a kerítés túloldalán.

Amikor véget ért a háború, a katonák még egyszer el akartak látogatni barátjuk sírjához, mielőtt hazautaztak. Emlékeztek rá, hol volt a templom, és a sír a kerítésen kívül. Keresték, de nem találták. Végül felkeresték a papot, hogy megkérdezzék, hol a sír.

„Uram, nem találjuk a barátunk sírját.” – mondták a katonák a papnak.
„Nos – válaszolt a pap – miután önök eltemették elesett bajtársukat, valahogy nem tűnt helyesnek a számomra, hogy ott legyen eltemetve, a kerítésen kívül.”
„Akkor áthelyezte a sírját?” – kérdezték a katonák.
„Nem” – felelt a pap. – „A kerítést helyeztem át!”

Pontosan ezt tette értünk Isten. Nem érdemeljük meg, hogy „a kerítésen belül” legyen a helyünk. Nem érdemeljük meg, hogy a Mennybe kerüljünk, ha meghalunk. Isten azonban kegyelmesen elmozdította a kerítést. Elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy meghaljon értünk, hogy mi is tagjai lehessünk örökkévaló családjának.

„Békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptunk hitben szabad utat.”
 Rómaiakhoz írt levél 5:1-8:
Rómabeliekhez írt levele » 5. fejezet
1
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2
Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
3
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
6
Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.
7
Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.
8
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.

Jelentés egy moderátornak    212.96.62.4

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.! Jób:19:25

 torokkarol

• Testvérünk
• 
• 
• Hozzászólások: 131
• Ország ahol élek: 
• • 
   
  • 
   
  • 

Re:Történetek a minden napjainkból , és mit mond az Ige ezekre!

« Válasz #38 Dátum: Január 16, 2013, 16:03:08 »

• Válasz
•  Idézet
•  Módosítás
•  Téma szétválasztása

Idézetet írta: torokildiko46 - Január 15, 2013, 10:27:21

A karácsonyi ajándék

Egész álló nap havazott, sűrű hópelyhek lepték be az ajtókat, ablakokat, fehér kárpittal vonták be a mezőket, és valahol a kanadai préri egyik magányos farmján egy gyermek készült erre a világra jönni.
John, az apa nyugtalanul járkált fel-alá a nappali szobában. Jessie a felesége, harmadik órája vajúdott első gyermekükkel. Nem volt már éppen fiatal, de nagyon akarta ezt a gyermeket.
- Remélem a Doktor időben ideér – gondolta John – csak ez a sok hó ne esett volna!
Később így morfondírozott:
- Aggodalomra semmi ok, évezredek óta így történik és Jessie anyja is fenn van, hogy segítsen neki, ha kell!
Odakinn a sötét csendben, csak a hópelyhek halk suttogása hallatszott és csak néha jajdult fel egy-egy fa jeges terhe alatt. John a fahasábokat nyaldosó lángokat nézte elmélyülten, amikor kopogtattak. Gondolta a Doktor érkezett meg, de meglepetésére, egy idegen állt az ajtóban.
- Bejöhetek? – kérdezte. John habozott kis ideig, de látva átfagyott, szomorú ábrázatát, és a haját, melyben jégcsapokká állt össze a ráolvadt hó – beengedte. Havas ruháit lesegítette és helyet készített a tűz előtt, ahol az éjszakát tölthette a jövevény. Vacsorát is adott, amiért nagyon hálás volt az idegen.
- Mit kerestél odakinn ilyen havas éjszakában? – kérdezte John.
- Nagyon sok dolgom van – felelte az idegen – Nagyon sok helyre kell mennem.
- De hát hová kell menned ilyen időben?
- Bárhová, - mondta a különös idegen – mindenhová elmegyek ezen a világon, ahol szívesen látnak. John nem igazán értette mit beszél, de nem faggatta tovább, az idegen pedig csendben melegedett tovább a tűz előtt. Később John elmondta, hogy felesége éppen most ad életet első gyermeküknek.
- Tudom – felelte az idegen.
- De hát honnan tudod?
- Már odakinn hallottam a sírást.
John nem értette, hiszen ő semmit sem hallott.

Hajnal kettő volt, mire megszületett, élettelenül. Jessie kimerülten mély álomba zuhant. Az anyja, - aki végig mellette volt – tette a halott csecsemőt a bölcsőbe, csak ez után ment le elmondani, hogy mi történt. Johnon dermedt kétségbeesés lett úrrá. Látva az asztalt borító ajándékokat, a történtek után már nem volt képes hinni a karácsonyi csodában.
- Lány volt, vagy fiú?
- Fiú. – felelte Jessie anyja- Akarod látni?
- Igen. Aztán elviszem, nem akarom, hogy Jessie így lássa.

John szeretettel nézett a sápadt, mély álomban lévő feleségére. Hálás volt Istennek, hogy legalább őt meghagyta neki. Majd pár pillanatig meredten nézte a szánalmas kis testet a bölcsőben, aztán óvatosan karjaiba vette és lement vele a lépcsőn. Ahogy állt, csendben tartva a gyermeket, végtelen bánat fogta marokra a lelkét. Az idegen törte meg a csendet, kérte, hogy foghassa meg a fiút. John szó nélkül átadta. Karjába véve, ringatni kezdte és megcsókolta a fiúcska homlokát.
- Miért csinálja ezt, hiszen halott? - kérdezte Jessie anyja.
- Meleg kell neki!
- De hát meghalt! – mondta, szinte kiabálva a nagymama.
Az idegen azonban, csak mosolygott és tovább ringatta a gyermeket. John arra lett figyelmes, hogy a kicsi fiú szeme kinyílik, és halkan sírdogálni kezd.

- Csoda! Hiszen csodát tettél! – kiabált John – Visszahoztad a halálból a fiamat!
- Nem volt halott. – válaszolt a férfi – Nem halhat meg, aki még nem is élt!
A nagyanyja karjaiba tette a gyereket: - Gyorsan, tegye az anyja mellé, mielőtt felébredne! Azután Johnhoz fordult: - Mennem kell tovább.
John azt sem tudta hirtelen mit is tegyen, sírjon, nevessen, vagy csókolja össze az idegent?
- Maradnod kell, maradj velünk, kérlek -  örökre!
De az idegen vette a kabátját és már az ajtóban állt.
- Akkor legalább a Karácsonyt töltsd velünk! – kérlelte John – Nézd teli az asztal mindenféle jóval, szívesen megosztjuk veled! Hiszen a legnagyobb ajándékot tőled kaptuk.
Az idegen azonban nem maradhatott. Megköszönte a szíves marasztalást, de mennie kellett. Halkan becsukta maga mögött az ajtót és lassan elindult a friss havon.
Elállt a hóesés. John állt az ajtóban és nézte-nézte, a vendéget, amíg eltűnt a messzeségben. Befelé indulva döbbent rá, hogy a távolodó idegen léptei nem hagytak nyomot a frissen esett hóban.


 

   


János Evangéliuma:10:10   A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek.